A lúdtalp felismerése és kezelése

Mi az a lúdtalp?

A lúdtalp leggyakoribb statikus eredetű lábbetegség, melynek lényege a láb boltozatos rendszerének lesüllyedése. Lényeges kérdés még a lúdtalp során a boltozatok süllyedésén kívül a sarokcsont helyzete. Gyakran előfordul, hogy a hosszanti- és haránt boltozat süllyedés mellett azt látjuk, hogy a sarokcsont a sípcsonthoz képest kifelé áll (bedől a boka).

A boltozatok szerepe

A lábunknak fontos szerepe van, ugyanis testsúlyunk legnagyobb részének a terhelését el kell tudnia viselni. Csökkentenie kell a talajreakciós erőket, ugyanakkor biztosítania kell a járáshoz szükséges mozgékonyságot is. Mindazt a terhelést, ami járás, ugrás vagy bármilyen két lábon történő mozgás közben éri a lábunkat, azt a lábnak valahogyan el kell vezetnie. Szerencsére erre nem nekünk kell figyelnünk minden lépésnél, hanem gondoskodott róla helyettünk az evolúció. Az építészetből már ismerjük, hogy a boltív nagyon hatékonyan tudja eloszlatni az épület súlyát, ehhez hasonlóak a boltozataink is, azaz a hosszanti- és haránt boltozatunk. A boltozatainkat az aktív (izmok) és passzív (szalagok, csontok, kötőszövet) stabilizáló rendszerünk biztosítja.

A hosszanti boltozatnak az első lábközép csontunktól kezdődő, a sarokcsontunkig húzódó ívet nevezzük. Ahogy haladunk a nagylábujjtól a kislábujjig, úgy ez az ív egyre inkább csökken. Ezt a boltozatot, a talpi kötőszövetes állomány, a talpon áthaladó izmok és szalagok tartják fenn.

hosszanti boltozat
Hosszanti boltozat

Haránt boltozatunkat pedig a lábtőcsontjaink elülső része és a lábközép csontjaink alkotják, a nagylábujj párnától a kislábujj párnáig húzódó ívet nevezzük így. Ezt az ívet is az izmok tartják fenn, de nagy szerepet játszik még benne az is, hogy az elülső lábtőcsontoknak enyhe ék alakja van.

harántboltozat
Haránt boltozat

Ideális esetben a testsúlyunk a lábunk három pontján oszlik el, a kis- és nagylábujj párna területén és a sarkon. Hogyha a boltozataink lesüllyednek, akkor viszont ez az optimális terhelési minta megváltozik. Veszítünk a lábunk talajérintést tompító funkciójából és a terhelés sem egyenletesen fog eloszlani. Ezen kívül egy sor kompenzációs reakciót indíthat el,  aminek következtében a  testünk többi tájékán is felléphetnek kisebb statikai hibák.

A lúdtalp kialakulása

A lúdtalp többféle okból is kialakulhat, de minden ahhoz a tényezőhöz vezethető vissza, hogy az aktív és passzív stabilizáló rendszerünk nem képes ellátni a funkcióját. Azon kívül, hogy a boltozatok kialakulásának és fenntartásának nem kedvez a civilizált életmódunk, rengeteg más probléma is okozhatja. Nem csak gyerekkorban alakulhat ki, hanem felnőttkorban is. Többek közt okozhatja:

  • túlzott terhelés (túlsúly, terhesség, munkahelyi ártalom álló munka esetén)
  • passzív stabilizátorok elégtelen funkciója (kötőszöveti gyengeség, hormonális hatások, veleszületett betegség stb.)
  • aktív stabilizátorok elégtelen funkciója (perifériás bénulás, Heine-Medin kór stb.)
  • helytelen irányú terhelés (cerebralis paresis)
  • trauma, gyulladás vagy bármilyen betegség illetve állapot, ami a szalagokat, csontokat roncsolja

Hogyan ismerhető fel?

lúdtalp boka
A képen jól látszik a sarok helyzete a lábszárhoz képest

Amit mindenki észrevesz, az a hosszanti boltozat süllyedése, de mindenképpen érdemes megfigyelni a sarok helyzetét a lábszárhoz képest, és a haránt boltozatot is. Funkcionális szempontból kétféle lúdtalpról beszélhetünk:

 

Flexibilis lúdtalp

Ha a boltozatok lesüllyedtek, de csontos átépülés még nem történt és a szalagrendszer is ép, akkor flexibilis lúdtalpról beszélünk. Ebben az esetben az izmok megfeszülésére még létrejön a boltozat. Figyeljük meg a lábat úgy, hogy nincs rajta testsúly terhelés és úgyis, hogy van. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a boltozat csak testsúly terhelésre tűnik el. Jó teszt lehet még, ha lábujjhegyre állást, vagy a lábujjak hátrafeszítését kérjük, ezzel megfeszítve az izmokat, így létrehozva a boltozatot.

 

Fixált (rigid) lúdtalp

Ennél a helyzetnél már képtelen a láb létrehozni a boltozatot külső beavatkozás nélkül. Amennyiben a szalagos rendszer még nem érintett, úgy altatásban a boltozat visszaállítható, ha a szalagos rendszer is érintett, akkor már így sem állítható vissza.

A lúdtalp kezelése

Megelőzés

Az első és legfontosabb módszer, a megelőzés. Itt megjegyzem, hogy két éves kor körül alakulnak ki a boltozataink, így előtte ne legyenek irreális elvárásaink a gyerekeinkkel szemben, és ne aggódjunk azon se, ha még éppen hogy csak elkezdett járni és lúdtalpa van. Ne siettessük a gyerekeink járását semmilyen eszközzel, hagyjunk elég időt az izmaiknak a fejlődésre, hogy mire maguktól lábra állnak, addigra elég erősek legyenek az izmaik, hogy el tudják látni a feladatukat. Adjunk nekik játékos gyakorlatokat, amikkel tudják erősíteni a lábizmaikat, és közben jól is szórakoznak. Ilyen feladat például a zsebkendő tépegetés lábujjakkal, lábbal rajzolás és egyéb gyakorlatok, amiknek csak a kreativitásunk szab határt. Kinti játékok során jó hatással van a gyerekek lábára, ha hagyjuk mezítláb játszani őket (miután meggyőződtünk arról, hogy biztonságos a terep). Az egyenletlen talaj (homok, fűcsomók, kavicsok) jó alkalmat ad a lábizmainknak, hogy erősödni tudjanak, mivel a folyamatos egyensúlyozás kapaszkodásra készteti a lábat.

Sajnos a hétköznapi életünk nagy részét cipőben és sík talajon töltjük, így ezek az izmok kevésbé tudnak erősödni, így használjunk ki minden olyan alkalmat, ahol ebből ki tudunk törni. A gyógytornának is szerepe lehet a lúdtalp megelőzésében és kezelésében, de a probléma nem heti 1 alkalom tornától fog megoldódni, hanem egy kitartó, hosszas munkától. Saját véleményem szerint a gyógytornász feladata az, hogy felhívja a figyelmet a lúdtalpra, segítsen megtanítani a szülőknek és a gyerekeknek a korrekciós tornát. Innentől viszont a szülők felelőssége, hogy a megtanult tornát minden nap végezze otthon a gyerek. Sajnos a talpizmok erősítésével csak úgy van értelme foglalkozni, ha azt rendszeresen, minden nap végezzük.

Kritikus pontok

A megelőzésnek két igazán kritikus pontja van, ahol fokozottan kell figyelnünk. Az első, amikor először megy iskolába a gyerek, ugyanis ilyenkor hirtelen az iskolatáska súlyával gyarapszik az a súly, amit a gyerekeknek cipelnie kell. A másik ilyen pedig a kamaszkor, ilyenkor pedig a hirtelen testsúly növekedés és az esetleges fokozott sporttevékenység okozhatja a boltozatok süllyedését.

6-7 éves kor előtt

7 éves korig csak nagyon különleges esetben írnak fel lúdtalpbetétet, inkább a tornát részesítik előnyben. Amennyiben a sarok állása megváltozik, úgy esetleg lehet éket használni. Idősebb gyerekeknél meg lehet próbálkozni párakötéssel lazítani a fixált lúdtalpat, amit esténként gipszrögzítéssel tartanak meg.

Kamasz- és felnőttkor

Ebben a korban előtérbe kerül a talpbetét használata, de ez nem jelenti azt, hogy felesleges lenne tornáztatni az izmokat mellette. A talp boltozata valószínűleg nem fog visszatérni már a tornától, de az izmok szempontjából mindenképpen jobb, ha használjuk őket. Amennyiben fájdalmas a lúdtalp, és a konzervatív kezelés nem hoz semmilyen eredményt, úgy műtéti megoldások is szóba jöhetnek. Abban az esetben, ha nincs semmilyen tünet (fájdalom), úgy a szakirodalom nem javasol műtétet.

Forrás:

Szendrői Miklós: Ortopédia. Második kiadás. Budapest, Semmelweis Kiadó, 2009

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..